A puszta dala

[Verse 1]

A pusztán régen pásztor járt,
szél beszél a fű fölött.
Lovak futnak a végtelenben,
nap vörösen nyugszik ott.

Bor és paprika illata száll,
dal születik a tűz körül,
régi történet indul útnak
a széllel a mezők fölül.



[Verse 2]

Ahol pásztor terelte nyáját,
ott írta krónikáját a sárkány.
Kis forrásból folyó lett,
s büszke város áll a Dunán.

Ha Anton harangja megszólal,
keresd a csendes láng fényét,
ahol az emlékezet őrzi
a múlt halk üzenetét.



[Chorus]

Szél viszi a régi szót,
a Duna őrzi a múlt dalát.
Aki hallja a puszta hangját,
megtalálja az igaz utat.



[Verse 3]

A sárkány gyűrűje nem marad itt,
kövesd a Dunát észak felé.
Hol két város egy koronát visel,
ott őrzik még emlékét.

A folyó útját követve
régi titkok nyílnak meg,
aki érti a dal szavát,
az megtalálja az utat.



[Chorus]

Szél viszi a régi szót,
a Duna őrzi a múlt dalát.
Aki hallja a puszta hangját,
megtalálja az igaz utat.



[Verse 4]

Volt egy ember régen itt,
nem hajolt meg a sötétnek.
Szíve mondta: az igazság
nem hallgathat örökre.

Bátorsága halk lángként
világít még ma is ránk,
aki őrzi az igaz szót,
az a jövőt védi már.

[Final Chorus]
Szél viszi a régi szót,
a Duna őrzi a múlt dalát.
Aki békét hord szívében,
annak útja hazatalál.